A fotózás technikai alapjai kezdőknek

Kedves olvasóm!


A cikksorozat írásával az volt a tervem, hogy a fényképezés alapjait bemutassam azoknak a lelkes kezdőknek, akik valóban az alapoktól kezdik. Tényleg a legelején. A cikk nem a haladóknak és a fotózást már jól ismerőknek szól, hanem azoknak, akik szeretnének változtatni eddigi gyakorlataikon, mert esetleg úgy látják, vagy úgy érzik, hogy valamiért képtelenek jobb felvételeket készíteni, mint mások.

Célom, hogy több részbe szedve fokozatosan jussunk el arra a pontra, amikor már valóban tehetséges kezdőnek mondhassuk magunkat. Feltételezem, hogy a fényképezőgép működését és kezelőszerveinek funkcióit ismeri az olvasó. Az elején mindenképpen le kell szögeznem: A gép típusa, felépítési rendszere nem befolyásolja az alapvető szabályokat.

2015. február 27., péntek



A kompozíció alapjai és a leggyakoribb hibák

 Mint az előző cikkek esetében ez a kis összefoglaló is a teljesen kezdőknek szól. Feltételezem, hogy már tudjuk kezelni a gépünket, értjük, hogy miért mozdul be a fényképezőgép, miért életlen a kép, mikor kell bekapcsolni a vakut. Mégis, ennek ellenére a kezdő fotós sokszor készít olyan felvételeket, melyek tartalma valamiért zavaróan hat, előnytelen, nem olyan, mint a többi fotósé.

 Honnan tudjuk, hogy az általunk oly értékesnek tartott fénykép ellentmond minden kompozíciós szabálynak, kusza, zavaros? Bár a barátunk, akinek megmutatjuk a gyerekünk fellépését az évzáró ünnepségen, biztosan nem mondja, de előfordul, hogy nem is tudja mi akar ez lenni, mi a lényege, meg egyáltalán miért kellett lefotózni. Aztán az is lehet, hogy más témánál még ki is csúszik a kérdés: „Oké, nagyon szép, de mit is kell nézni?” Tele van az internet olyan fotókkal, melyen egy ember pózol a fürdőszoba előtt és háttérnek ott figyel a wc kagyló a felmosó vödör társaságában. Mi lehet a hiba? Hiszen be volt kapcsolva a vaku, a kép nem életlen, jók a színek is. Nos, megpróbálom összeszedni a leggyakoribb kompozíciós hibákat, melyet elkövethetünk és egy pár egyszerű tippet is megbeszélünk, hogy megtanuljuk az alapvető szabályokat. Akkor vágjunk is bele!

  1. A kép tárgya, a cél meghatározása.

 Ez amolyan tanács jellegű tipp. Nagyon fontos, hogy először is tudjuk, hogy mit szeretnénk lefényképezni. Amikor észreveszünk valamit, látunk egy nagyon jónak ígérkező témát, ne kezdjünk el lövöldözni a vakvilágba. Tudom, hogy a digitális technika adja azt a lehetőséget, hogy előnyt kovácsoljunk a „film ingyenességéből”, de a több kép elkészítése egy témáról, az nem erről szól, az egy máskor használatos technika. Itt inkább a gondolkodásunkat kell bevetni. Sokszor hallani, hogy a jó kép a fejben dől el. Nos ez teljesen igaz, a technikai háttér csak ezután jön. Tehát, ha megvan a jó téma, akkor lassítsunk egy kicsit, az egyszerűsítés jegyében gondoljuk át, hogy mit kell a képről lehagynunk, mit hagyjunk rajta, mi a zavaró elem, és mi nem, mit és milyen érzelmeket akarunk kifejezni a fotónkkal.

  1. A harmadolás

 Szerintem a kis listánk első részébe való a harmadolás megismerése. Az egyik leggyakrabban elkövetett komponálási hiba, hogy a kezdők mindent a fotójuk közepére tesznek, legyen az bármi, még a portréalany fejét is (erről majd később). Persze vannak olyan dolgok, melyeknél kifejezetten előnyös, sőt törvényszerű a középre komponálás (például szimmetrikus témák), de a kivételektől eltekintve kifejezetten ront a kép hatásán. Próbáljuk meg elképzelni, hogy a képkockát két vízszintes és két függőleges vonallal felosztjuk kilenc kis egyforma négyszögre. Nagyon sok fényképezőgépen ezt be lehet kapcsolni, és a kijelzőn láthatóvá válik egy négyzetháló. Nos, a kép tárgyát ajánlatos ezeknek a vonalaknak valamelyik metszéspontjába rakni. Ezzel a technikával a kép sokkal kiegyensúlyozottabb lesz, valahogy kellemesebb a szemnek.

A jobb oldalon a harmadolási szabály betartása miatt nyugtatóbban hat a kép.




  1. Kerüld a belógó dolgokat!

Sokszor előfordul, hogy a képbe valamilyen zavaró tárgy, faág, villanyvezeték, oszlop lóg bele. Hihetetlenül tönkre tudja tenni a felvételt, pedig a legtöbb esetben egy pillanat alatt megoldható a probléma. Lehet, hogy elég egy lépést tenni oldalirányban, vagy leguggolni. Próbáld ki és jelentős javulást fognak mutatni a képeid.

A belógó kerítés elem, nagyon zavaró, és ki is takarja az autó egy részét


Persze itt is vannak olyan témák, melyeknél szándékos lehet a képen lévő villanyvezeték, például egy csapat fecske fotójánál. Itt viszont a következő részben leírtakra nem árt vigyázni.

  1. Ferde horizont, ferde tárgyak

 Erről már a tájképeknél volt szó. Hihetetlen, de szinte általános amatőr hiba a ferde horizont. Most azt kellene írnom, hogy hiába tökéletes egy kép minden szempontból, ha ferde, akkor azt mindenki észreveszi, de ez nem igaz, mert valahogy a kép készítője sosem. Igaz, vannak olyan esetek, amikor gyorsnak kell lenni és a vízszintes géptartás nem sikerül, de azért minden más esetben erre nagyon érdemes odafigyelni. Egy ház fala, a víz és a part találkozása a horizont vonala minden bizonnyal függőleges, illetve vízszintes, miért ne lehetne ez segítség? Nincs rondább egy ferde tájképnél, pedig egy ilyen kép komponálásánál nem kell kapkodni. Érdemes segítségül hívni a bekapcsolható harmadoló rácsot a kijelzőn és ahhoz belőni a vízszintest. Ha van a gépen vakupapucs, akkor az ilyen esetekre be lehet szerezni egy vakupapucsba csúsztatható kis vízszintezőt is.

Nincs csúnyább a ferde horizontnál.



  1. Nézőpont

 Tegyük fel, hogy egy csomó turista egy utcarészletet fényképez egy ismert helyen. Honnan fogjuk tudni, hogy van köztük egy nem teljesen amatőr, netán profi fotós is? Onnan biztosan, hogy amíg a többiek állva fotóznak, az illető legalább is guggol, de akár hasalhat is a betonon. A többiek képe olyan lesz, mint millió azonos unalmas amatőr kép, de az emberünké teljesen más, jobb nézőpontú, izgalmasabb, előnyösebb, profibb. Tehát, ha nem akarsz olyan képeket készíteni, mint mindenki más, akkor guggolj le, hasalj le, esetleg állj fel egy padra, vagy valamire, lényeg, hogy használj más nézőpontot! Vagy egészen egyszerűen fotózd a téma egy részletét. Valószínű, hogy ettól függetlenül mindenki felismeri, hogy merre jártál....

A bal oldalon a balatonfüredi Kossuth Lajos forrás látható a megszokott nézőpontból, míg jobb oldalon egy kicsit másképp, talán kevésbé megszokott módon.



Az emberekről készült képek és a tájképek leggyakoribb hibáiról, a következő részben olvashatsz.

2014. augusztus 1., péntek

Tájképek fotózása-kezdőknek



 A tájképek fotózása az egyik téma, melyet leginkább szeretnek a kezdő fotósok. Nagyon sok alkalom adódik rá, viszonylag egyszerűnek képzelik, szívesen szemlélik is az emberek az elkészült képeket. Ebben a fejezetben amolyan tipp gyűjteményt igyekszek átadni, melyben az egészen egyszerű szabályoktól kezdve a komolyabb felszerelést kívánó tippekig lesz minden. Egy biztos, hogy csak a lényegre szorítkozom, de ezeknek a megszívlelése jelentős javulást hozhat képeink minőségében.

-          Mikor fényképezzünk tájképet?

 Rengeteg gyönyörű tájkép van és az emberek ezeket általában fényes nappal, napsütésben készítik el. Valóban nagyon sok lenyűgöző ilyen fotó létezik, de az igazán ütős képek nem ilyenkor készülnek. Körülbelül napfelkelte előtti 30 perctől fényképezhetsz és közvetlenül utána még egy órán át, illetve napnyugta előtti 30-45 perctől a napnyugta utáni 30 percig. Ez az a két időszak, amikor a tájat nem kőkemény, éles árnyékokat produkáló napfény, hanem szórt, meleg, puha árnyékokat adó fény világítja meg.

 
Hajnalban jelentkező puha, kiváló minőségű fény

 
Valahogy az ekkor készült képek kilógnak a sorból és sokkal profibb hatást keltenek. Az igazi, kiemelkedő felvételek mind ebben az időszakban készülnek. Természetesen ez feltételezi bizonyos felszerelés, például állvány meglétét, (ha nincs, akkor bármire teheted a géped, csak ne mozduljon be a hosszú záridő miatt) és nem árt, ha nem a legolcsóbb géppel dolgozol, mert a hosszabb záridővel készült képek több zajt tartalmaznak.

-          Hová helyezzük a horizontvonalat?

 Csak ne középre! A téma adja meg az igazi választ, de az biztos, hogy a kezdők szinte minden alkalommal a kép vízszintes felezővonalára helyezik a horizontot. Ha szürke, fehér, esetleg felhő nélküli üres az égbolt, akkor abból komponálj a képre kevesebbet, ha viszont egy gyönyörű naplementés felhőzet van a képeden, akkor érdemesebb abból többet megmutatni. A 2/3-1/3 arány megfelelő. Természetesen itt is lehetnek kivételek.

 
Balra a nagyon szép felhőket érdemes megmutatni, míg a jobboldali képen nincs semmi  különös az égbolton. Nem is kell sokat mutatni belőle.

-          A méretek ábrázolása

 Biztosan előfordult már, hogy egy lenyűgözően vastag derekú fát, egy nagyon magas sziklafalat, vagy magas fákból álló erdőt fényképeztél és a képeken semmi nem adta vissza azt a monumentalitást, amit a helyszínen éreztél. A megoldás, hogy valamit bele kell komponálni, bele kell csempészni a képbe, egy olyan dolgot, amit mindenki ismer és el tudja képzelni a méretét. Ehhez képest a szemlélő már tud viszonyítani. A vastag törzsű fánál például megoldás lehet egy ember, és máris látszanak az arányok és méretek.

Az ember nyújtotta méretarány nélkül, már nem is olyan nagy a kereszt.

-          Járd körbe a helyszínt!

 Sokszor beleestem én is az azonnali képkészítés hibájába. A lényeg, hogy ne az első adandó helyről készítsd a képed! Ha odaérsz egy helyszínre és az első helyen készíted a képed, jusson eszedbe, hogy a legtöbb ember is pontosan ezt teszi, tehát egy átlagos, mások által is elkészített felvételed lesz. Mond azt, hogy „más is innen fényképezne, ezért én olyan helyre megyek, ahonnan nem szoktak képeket csinálni”. Hidd el, más lesz az eredmény. Fokozottan érvényes ez olyan helyeken, melyek közismertek, sokan látogatják. 

-          Becsillanások elkerülése

 Most elsősorban arra gondolok, hogy nem szeretnénk a becsillanást a fotónkon (mert hát mostanában a becsillanás is divat lett). Szóval az nem jó, ha a nap közvetlenül belesüt az objektívbe, mert színes, nem oda való fényfoltokat eredményezhet a képeinken. Tükörreflexes gépeknél erre (is) való a napellenző, de van egy még jobb dolog, ami minden gépnél bejön. Valamit tartsunk a nap és a fényképezőgép közé, Bármit, ami nálunk van, a kistáskát, sapkánkat, pulóvert, valamit. Tökéletesen megteszi. Persze arra vigyázzunk, hogy a kezünk ne legyen a képben.

-          A vízszintes horizont  

Erről már írtam a kompozíciónál, de gondoltam ide is beteszem, mert tényleg fontos. Kivétel, ha kompozíciós fogásként alkalmazzuk a ferde horizontot, minden más esetben csúnyán rombolja a képet. Lehet bármilyen nagyszerű a felvétel, ha ferde a horizont, mindenki észreveszi és már nem is lesz olyan szép az a kép!



A ferde horizont teljesen elrontja a képet.



-          A szürke, csúnya égbolt problémája

 Végre eljön a nap, amikor mehetsz kirándulni, összepakolod a családod, sokat költesz benzinre és amikor a kiszemelt helyre érsz, csúnya, szürke, jellegtelen lesz az égbolt. Mit lehet tenni? Egyvalamit semmiképpen se tégy! Nehogy ez miatt ne fotózz! Nem rosszabb a helyzet, mintha a verőfényes napsütés kiégetné a színeket a képeiden, sőt! Ha tényleg zavar a szürke égbolt, akkor csak annyit kell tenned, hogy a lehető legkevesebbet komponálsz belőle a képre! Próbálj olyan pozícióból fényképezni, ahonnan nem kell fényképezned az eget is, találj valamit, amit bele tudsz komponálni a képbe úgy, hogy okod legyen kihagyni a szürkeséget. Persze nem mindig lehet teljesen kihagyni, de ez ne szegje kedved.



A jellegtelen, fehér égbolt alig látszik a képen, nem vonja el a figyelmet.




-          Naplementék fotózása

Az egyik legszebb téma a naplemente fotózása, de alig ismerek olyan embert, aki ne mondta volna, hogy a képen közel sem lett olyan a látvány, mint a valóságban. Ez valóban így van a legtöbb esetben, ezért valami mást kell a képhez adni, hogy igazán ütős és lenyűgöző legyen. Általában az a baj, hogy a nappal szembeni fotózásnál a fénymérőt sokszor átveri a nap. A nap fölé, mellé kell irányítanod a géped úgy, hogy az ne látsszon a keresőben. Ekkor kell fényt mérni az exponáló gomb félig történő lenyomásával. Miután ezzel megvagy, a gombot nyomva tartva komponáld meg a képet úgy, ahogy eredetileg szeretted volna, majd nyomd le teljesen az exponáló gombot. Kész is a kép. Ezzel gyakorlatilag azt éred el, hogy nem a napra méred a fényt, hanem mellé, ahol kevesebb van belőle, helyes lesz az expozíció, majd a gomb nyomva tartásával nem engeded a géped más értékekre állni. Ennyi az egész.






-          Működjön a kép!

Arra gondolok, hogy tegyünk bele a képbe valami mondanivalót, legyen egyértelmű tárgyuk a tájképeknek. Nagyon sok ezzel foglalkozó írásban megtalálhatjuk, hogy pár szóban összefoglalva el kell tudni mondani, miért készítettük el a fotót. Ha nem tudod röviden meghatározni a felvételt, akkor valószínűleg magad sem tudod, miért készült a kép és biztos lehetsz benne, hogy a néző sem fogja tudni. Minden fotó elkészítése lőtt rá kell kérdezni gondolatban, hogy mi is a kép tárgya? Ha van rá egyértelmű válasz, akkor működni fog.

A tó nélkül csak üres, jellegtelen fotó lenne így viszont megvan a kép tárgya.




-          A tájképek komponálása

Most itt nem arra gondolok, hogy ne legyen ferde a horizont, vagy, hogy ne csillanjon bele a képbe a napfény. Inkább arra a közös tulajdonságra, mely általában minden tájképen meg kell, hogy legyen. A képeknek három elkülöníthető részből kell állniuk, kell lenni előtérnek, középtérnek és háttérnek. Ha megnézel egy tengerparti képet, melyet profi fotós készített, láthatod, hogy az előtér a homokos part, a középtér gyakorlatilag a víz, esetlegesen a rajta lévő egyéb elemekkel, vagy a naplemente csillogásával, a háttér pedig maga az ég és a rajta található felhők. A legtöbb amatőr az előteret hagyja le a képekről, ezért fontos, hogy a komponálás során ez biztosan meglegyen. A többi már valószínűleg nem lesz probléma.

Előtér a padok a tóparttal, közép maga a vízfelület, a háttér a távoli fák és az égbolt.


-          Aranyóra, kékóra

Biztosan mindenki látott már olyan felvételeket, melyen a kép gyakorlatilag aranysárga fényben úszik, vagy olyat, melyen már szinte sötét van, de az égbolt hihetetlenül mély, drámai kék színben pompázik. Az első fejezetben is volt már róla szó, hogy a tájképek készítéséhez a hajnali, vagy az esti időpontok a legmegfelelőbbek a fény szempontjából. Itt is ez a lényeg, az aranyóra még a nap lebukásának környékén van, a kékórának az ezt követő időszakot nevezzük, amikor a nap már régen lebukott és csak a sötét kék égbolt látszik. Persze ez hajnalban is így van, csak akkor fordítva. Valójában az elnevezés sem pontos, hiszen ezek az időszakok nem tartanak órákig. Minkét időszak tökéletes képek készítését teszi lehetővé, a kékórában pedig olyan felvételek működnek igazán, ahol vegyíteni lehet a környezeti fényeket a mélykék, sötét égbolttal. Ilyenek például a városképek –hihetetlenül jól néznek ki. Technikailag itt már van egy kis csavar a dologban: a fény, vagy is inkább annak hiánya miatt hosszú lesz a záridőnk, így biztosan állvány kell, vagy legalább is egy fix pont, ahová letehetjük a gépünket. Válasszunk alacsony érzékenységet és szűk rekeszt, ha lehet, hogy a városképeken előcsalogassuk a csillagszűrő hatást.

Kékóra
-          Villámok fotózása

Az egyik legizgalmasabb dolog a villámok fényképezése és talán a tájképekkel kapcsolatban ennek megoldása jelenti a legnagyobb fejtörést a kezdő fotósok számára. Persze lehet vaktában lövöldözni és talán még sikerül is elkapni egy villámot, de jobb az alábbi módszer. Sajnos ezt a feladatot már olyan fényképezőgéppel tudjuk megoldani, melyen van manuális beállítási mód és B (bulb) záridő. Ja, és persze kötelezően állvány és távkioldó. 




A "B" záridő azt jelenti, hogy addig exponál a gépünk, amíg a kioldógombot (vagy a távkioldót) nyomva tartjuk, az állvány pedig természetesen azért kell, mert a hosszú expozíciós idő alatt a legkisebb rezgésre is bemozdul a gépünk és életlen felvételt kapunk. A távkioldó is ezen segít, gyakorlatilag nem kell hozzáérnünk a fényképezőgéphez. Szóval a technika: állítsuk fel az állványt, a gépet, állítsunk be nem túl nyitott, mondjuk f/8-as blendét és a B záridőt. Komponáljuk meg a képet, majd egy villámlás után exponáljunk. A B záridő hatására nyitva van a zár, amíg az exponáló gombot nyomjuk, nincs más dolgunk, mint várni a következő villámlásra. Kevéssel a következő villámlás után felengedhetjük az exponáló gombot és már kész is. Biztos, hogy lesz egy elkapott villámunk, az, hogy milyen alakzatú, mekkora, az a szerencse dolga. Próbálkozzunk és előbb-utóbb meglesz az áhított kép!

2013. november 30., szombat


Géptípusok


A fényképezőgépek típusai röviden

 A többi cikkhez hasonlóan még mindig a teljesen kezdőknek szóló anyaggal folytatnám, melyet egy kis hiánypótlásnak is szánnék. Ennek legkézenfekvőbb oka, hogy többen feltették nekem a kérdést, ha most vásárolnának fényképezőgépet, akkor milyet vegyenek? Lehet, hogy a teljes cikksorozatot ezzel kellett volna kezdenem, hiszen a kezdők közt, akik abból a nyilvánvaló okból olvassák a cikkeket, hogy szeretnének jobb képeket készíteni, lehet, hogy egy gépcserén is gondolkodnak, netán most jutottak el arra az elhatározásra, hogy a szerzett tapasztalatokat egy jobb géppel kamatoztatnák, vagy esetleg most jött el az idő életük első digitális fényképezőgépének megvásárlására. Azt azért mindenképpen tudnunk kell, hogy a jó kép a fejben dől el és a fényképezőgép csak minőségileg ad hozzá, esetleg a szélsőségek határait szélesíti. Valóban röviden, csak a lényegre szorítkozva nézzük akkor át a lehetséges típusokat!

1.-                     Miben gondolkodjunk?

 Mint már említettem, a jó kép elkészítése csak kis mértékben múlik a gépen. Nyilván nem lehet egy olcsó géppel több tíz perces expozíciókat készíteni, de hát pont ez a lényeg. El kell döntenünk, hogy a fényképezőgépünket mire akarjuk használni jelenleg, esetleg mire használnánk később, és hogy egyáltalán szeretnénk-e fejleszteni, további kiegészítőket vásárolni hozzá.
 Amikor olyan helyen fotózom, ahol többen vannak, például egy rendezvényen, még soha nem úsztam meg azt, hogy valaki fel ne tegye a kérdést: „Hány megapixeles a géped?” Mondom, hogy 18. A válasz: „Csak, azt hittem ez több. Az enyém is 16!”. Gyakorlatilag világossá vált számomra az, hogy a legtöbb kezdő az alapján vásárol gépet, hogy mekkora a felbontása, ez pedig éppen a leginkább nem fontos kategória kéne, hogy legyen. Ezer más dolog van, ami fontosabb lehet ennél, hiszen a nagy felbontóképesség arra jó, hogy nagy nyomatokat készíttessünk képeinkből, esetleg utólagos szerkesztésnél legyen lehetőség a nagyvonalúbb vágásra. Például 18 megapixeles gépből lehet venni 60.000Ft-ért és 350.000Ft-ért egyaránt. Ebből látszik, hogy nyílván nem ez a szempont. Akkor mégis, mi az, ami számít? Talán leginkább az, hogy mire akarjuk majd használni. Kisebb családi eseményekre megfelelhet egy kompakt gép is, utazáshoz szintén, esetleg egy bridge gép. Ha már kreatívabb terveink vannak, esetleg szükség van szélsőséges viszonyok közti fotókra, akkor a tükörreflexes fényképezőgép lehet a megoldás. Nyilván az ár is meghatározó lehet, hiszen a határ itt is a csillagos ég, de azt is meg kell gondolnunk, hogy például egy hegyi túrán kényelmetlen lehet egy több kilós felszerelés, vagy olyan is lehet, hogy valaki a háta közepére se kívánná, hogy három objektívet kelljen cserélgetnie egy eseményen.

2.-                     Fényképezőgép márkák

 Itt szigorúan a magán véleményemet írnám le. A tükörreflexesek világában alapvetően a Canon és a Nikon viszi a pálmát és nem csak a kiemelkedően jó minőségű gépvázak és objektívek miatt, hanem a kapható kiegészítők miatt is. Gyakorlatilag egy életre szóló „rendszerbe” ruházunk be, mely nem lehet rossz választás. Természetesen a többi nagynevű gyártó termékei is tökéletesek, mint az Olympus, Sony, Pentax, a MILC, bridge, vagy kompakt típusú gépeknél még a Fujifilm, Panasonic, esetleg Samsung is teljesen rendben van. Én például Casio gépet nem vennék, de ez maradjon köztünk…




3.-                     Típusok

-Kompakt gépek





 A legolcsóbb kategória. Pár tízezer forinttól indulnak, igaz vannak egészen kiemelkedő minőségű nagyon drága társaik is. Nagy előnyük a kis méret és, hogy egyre nagyobb tudással ruházták fel őket az utóbbi időben. Fokozatosan jöttek ki a sok felhasználóbarát extrával teletömött példányok, rengeteg motívumprogrammal, és egyéb funkcióval. Ha úgy gondoljuk, hogy nekünk elég a gyerek szülinapját, vagy a karácsonyi ajándékbontást lefotóznunk, vagy dokumentum jelleggel fényképezzük a nyaralásunkat, akkor megfelelő lehet egy ilyen masina.
Kiránduláshoz is tökéletes. Mindenképpen el kell mondani, hogy ha nem a legolcsóbbat választjuk a kínálatból, akkor manapság már elég tisztességes minőségű képek készítésére alkalmas példányokat is vehetünk. Legtöbb esetben automata üzemmódra, vagy „P” üzemmódra alkalmasak a rengeteg motívumprogram mellett. Rendelkeznek optikai zoommal és szinte biztosan makro móddal, beépített vakuval is. Magas érzékenység mellett viszont biztos zajos képekre számíthatunk.

-Bridge gépek





 Az én első komolyabb gépem is egy ilyen Bridge volt. Általában a tükörreflexes gépekre hajazó formával, jól használható markolattal rendelkeznek, méretük a kompakt gépeknél nagyobb és kényelmesebb fogásúak. (A Fujifilmnek létezik több típusa, mely a legtöbb belépőszintű tükörreflexes gépnél is nagyobb.)
 Gyakorlatilag minden témához használhatóak, általában rendelkeznek a tükörreflexesekéhez hasonló program módokkal ( programautomatika, záridő prioritás, rekeszprioritás, manuális mód). Jellemzőjük és nagy előnyük az egyetlen nagy átfogású objektív, melyet nagylátószöghöz és tele álláshoz is használhatunk, ráadásul jó makró képességeik is vannak, így objektívek cipelése és cseréje nélkül oldhatunk meg feladatokat. 
Sok példány rendelkezik vakupapuccsal, melyekre külső vakut helyezhetünk.
Sajnos a zajosodásra magas érzékenységen még mindig számíthatunk és nem mindig egyszerű az objektívekre szűrőket sem elhelyeznünk.

-Digitális tükörreflexes fényképezőgépek (DSLR)



 Gyakorlatilag a felső kategória, bár ezen belül is megkülönböztetünk kategóriákat attól függően, hogy amatőr, vagy profi felhasználásra szánt gépekről beszélünk.
A nagy gyártók még több kategóriába sorolható gépeket gyártanak, széles palettát kínálva a felhasználási igényeknek. Két hátrányt lehet talán felhozni, bár ezek szerintem csak akadékoskodások: nem mindent lehet megoldani objektívcsere nélkül, valamint nagyobb méretűek és súlyúak. Szerintem ez a két szempont is inkább előny, mert a mindent lefedő nagy átfogású objektíveknek általában nem olyan jók a jellemzőik, másrészt a nagy méretből adódó kényelmes fogás csak előny. 
Tehát mindenre alkalmas eszközöknek mondhatjuk őket, a kiegészítők kínálata pedig gyakorlatilag végtelen.




-Tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgépek (MILC)



 Ez egy nagyon friss kategória, és rendkívül gyorsan is fejlődik. A képminőségben megközelítik, sőt néha meg is haladják a belépőszintű tükörreflexes fényképezőgépek minőségét.  olcsóbb.
Nagyon nagy előnyük, hogy kis méretűek, tehát, ha valaki nem akar profi munkákat vállalni, de nagyon jó képminőségre vágyik és megelégszik kisebb kiegészítő kínálattal, az választhatja ezt a típust.

A méretük miatt nem tökéletes a fogásuk, de minden más esetben családi felhasználásra kiválthat egy tükörreflexest. Az ára viszont nem nagyon




Nos ezek az alapvető típusok, melyek emberi fogyasztásra lettek kitalálva. Remélem ezzel a pár sorral az alapokkal mindenki tisztában lesz. A döntéshez pedig millió teszt, összehasonlítás, leírás és árlista található az interneten.
 (fotók: Google Search)

2013. szeptember 29., vasárnap

A fényképezőgép üzemmódjai, motívumprogramok




 Az előző részben említettem, hogy minden digitális fényképezőgép alkalmas arra, hogy a fényviszonyok figyelembevételével automatikusan beállítsa a blendét, a záridőt, vagy egyszerre mindkettőt (nem csak ezeket, de a többiről majd később), ezzel biztosítva a helyes expozíciójú felvételt.

 Itt egy kicsit pontosítanom kell. A legolcsóbb kompakt gépek leginkább csak teljesen automata üzemmódban tudnak dolgozni, ahol mi nem tudjuk külön szabályozni a blendét és a megvilágítási időt. Akkor nézzük is át, hogy milyen lehetőségeink vannak pontosan!

Teljesen automata módban a fényképezőgépünk a beépített fénymérő által javasolt értékekre állítja a blendét és a záridőt, (és még érzékenységet, fehéregyensúlyt, de ezekről később) sőt, ha kevés a fény, és fennáll annak a veszélye, hogy a hosszú záridő miatt bemozdulhat a fényképezőgép, akkor a vakut is bekapcsolja. Ezzel gyakorlatilag az esetek többségében helyesen exponált képet kaphatunk.

Automata mód beállítás megjelenítése a képernyőn. Lárható, hogy az egyéb beállítások kijelzésre kerülnek, viszont rekeszérték és záridő nem jelenik meg. (Canon gépeken zöld téglalap).
A motívumprogramok egyre nagyobb számban jelennek meg a különböző gépeken, kezdve a legolcsóbbaktól egészen akár a középkategóriás tükörreflexes vázakig. (Ezek általában az üzemmód választó tárcsán lévő kis ikonok, futó emberke, kis holdat ábrázoló motívum, stb.) Nem véletlenül, hiszen egyre jobban végzik a dolgukat. Nos mire valók ezek, ha úgy is a gép állít be mindent? A válasz talán nem is bonyolult, hiszen lehetnek olyan témák, amikor el kell egy kicsit térni az alapoktól, kicsit korrigálni kell a kép tartalmának megfelelően. Legjobban talán a „sport” funkció engedi megérteni a dolgokat. Tegyük fel, hogy egy átlagos fényviszonyokkal megáldott napon fotózunk automata funkcióval mondjuk egy kis parkot, ahol a fényképezőgépünk beállított magának 1/125 záridőt és 8-as blendét. Minden rendben, de mi van akkor, ha egy kerékpár versenyen vagyunk? Ha ezen a beállításon hagynánk a gépünket, akkor ez a záridő már eléggé hosszú lenne ahhoz, hogy a képen az előttünk elhúzó bringások, már bemozdultak legyenek, hiszen a gépnek fogalma sem lesz arról, mit szeretnénk fotózni. Ha most átváltunk „sport” programra, akkor a géppel azt közöljük, hogy gyorsan mozgó témát fogunk fotózni. Ezáltal valószínű, hogy a zársebességet lerövidíti, mondjuk 1/1000-re, de hogy a kép ne legyen alulexponált, sötét, nyitja a blendét, mondjuk f2,8-ra. A portré beállítás valószínűleg kisebb mélységélességet próbál beállítani a blende nyitásával, hogy életlenítse a hátteret és az alany szépen elkülönüljön attól. Sok ilyen motívumprogram létezik, gyártója válogatja. Kezdőként mindenképpen érdemes próbálgatni őket, lehet tanulni belőle, hogy később magunk is uralni tudjuk a gépet nélkülük is.

Sport mód. Megfigyelhetjük a kijelzőn, hogy milyen módosítások történtek még. Például folyamatos fókusz, gyors sorozatfelvétel, automata érzékenység.

Tájkép mód,

Programautomatika módban -jelölése általában „P”  a gépünk még mindig automatikusan állítja be a blendét és a záridőt, de itt már enged némi beleszólást a dolgokba. Például kikapcsolhatjuk a vakut, vagy végezhetünk expozíció korrekciót (a képen látható), érzékenységet állíthatunk (ezekről később).

A programautomatika mód (A baloldali képen látható a P betű mellett jobbra, hogy itt már végeztünk expozíció korrekciót. Ezt jelzi a kis sávon balra eltolt jelölés. Ezt már engedi a "P" üzemmód.)

Az eddigi üzemmódok választási lehetőségei szinte minden fényképezőgépen megtalálhatóak, még a legolcsóbb kompakt gépeken is. Láthatjuk, hogy ha nem a teljesen automata módot választjuk, akkor már bele tudunk szólni a képeink látványvilágába egy kicsit, de legalább is elkerülhetjük, hogy egy rossz beállítás miatt kelljen törölnünk egy fontos fotót.

Blendeprioritás módban –jelölése általában „A” vagy „Av” a fényképezőgép a fotósra bízza, hogy kiválassza a blende értékét, így a záridő kiválasztását a beállított blende függvényében végzi, természetesen úgy, hogy helyes expozíció alakuljon ki. Mint már korábban írtam, a blende nagyban befolyásolja a mélységélességet (ami egy fontos képalkotó elem) ez az üzemmód elég népszerű a fotósok körében, hiszen uralni lehet a kép látványvilágát. Majd a gép megoldja a záridő kiválasztását. Természetesen itt már minden más paramétert, melyről még nem esett szó, szintén a fotográfus állíthat be. Abban az esetben, ha a beállított blendéhez nem tud a gép olyan zársebességet állítani, mely helyes expozíciót eredményezne, akkor valamilyen módon, általában a zársebesség villogtatásával jelzi nekünk, hogy nem lehetséges a helyes expozíció beállítása.

Blendeprioritás mód. A kijelzőn látható,hogy megjelent a blende értékét jelző szám, jelen esetben f6,3. A záridő helyén nincs érték, azt majd a gép számítja ki a fénymérés alapján.

A záridő előválasztás módban –jelölése általában „S” vagy „Tv” a fotós a záridőt állítja be és a gép ehhez képest szabályozza a blendét. Ezt általában akkor használjuk, ha fontos a zársebesség manuális beállítása, például a már említett sport témájú képeknél, vagy ha egy gyorsan mozgó tárgyat szeretnénk „megfagyasztani”, de lehetséges a szándékos hosszú záridő alkalmazása például egy vízesés fátyolossá tétele érdekében. Itt is jelez a gépünk, ha olyan záridőt állítottunk be, melyhez nem tud megfelelő blendét választani, általában a blende értékének villogtatásával.

Záridő előválasztás mód. Az előző ellentéte, itt a záridőt adhatjuk meg, amely meg is jelent a kijelzőn, jelen esetben 1/640.

A manuális módban- jelölése általában „M” az összes beállítást magunknak kell elvégeznünk, beleértve a blendét, záridőt, érzékenységet, fehéregyensúlyt. Itt már pontosan kellene tudnunk a helyes expozícióhoz tartozó blende és záridő értékeket, de ezt a lehetőséget általában pont olyan helyzetekben használhatjuk, amikor szándékosan akarunk eltérni a helyes beállításoktól, de azt alapesetben, a többi üzemmódban az automatika nem engedné.

Manuális mód. A kijelzőn is látható, hogy mindkét érték, a záridő és a blende is megadható. Természetesen az összes többi paraméter is.

Itt meg kell említeni, hogy az utolsó három üzemmód nem minden fényképezőgépen érhető el. Általában a legolcsóbb kategóriába tartozó kompakt gépeknél nincs lehetőség a blende és a záridő egyedi beállítására. A magasabb kategóriás kompakt és bridge, valamint az összes tükörreflexes és MILC gépeknél azonban ez a lehetőség fennáll.